Köztudott, hogy a kutyák erős érzelmi kötelékeket alakítanak ki emberi családjuk tagjaival, és gyakran szenvednek gyászt, amikor egy szeretett személy meghal vagy elköltözik. Azonban felmerülhet a kérdés, vajon a kutyák ugyanilyen hiányérzetet szenvednek-e el, amikor egy állattársuk, aki velük egy otthonban élt, hirtelen eltűnik.
Nemrég meglátogattam néhány barátom otthonát, akiknek mindig is bostoni terrier volt a társkutyája, általában párban, és mindig a hagyományos fekete-fehér színben. Gyakran volt házi kedvencük egy macska is, amely általában fekete-fehér volt a kutyákhoz illően. Mindig is úgy éreztem, hogy Violet lakberendező munkája kényszerítette arra, hogy színegyezésű háziállatai legyenek. Ezen a látogatáson csak egy kutyát találtam a házban. Lou elmagyarázta, hogy néhány hónap leforgása alatt elvesztették az egyik bostoni terrierjüket (Lily) és röviddel ezután a macskájukat (Rosie). Lou így folytatta: "Most már csak Daisyünk van. Elég nehezen viselte Lily és Rosie elvesztését, ezért a lehető leghamarabb keresünk neki egy kiskutya társat."
